Hogy megérthessük a csodát....

(A noni-gyümölcs hatásának tudományos magyarázata)

A trópusi kultúrák évezredek óta ismerik a noni – latinul Morinda citrifolia – nevű növény gyümölcsének gyógyító hatását. A világ azonban csak az utóbbi időben figyelt fel arra, milyen értékes táplálékkiegészítő ez a gyümölcs. Hihetetlennek tűnik, mi mindenben segít – az viszont már kevésbé ismert, hogyan is lehet ennyire hatékony. Mi van ebben a gyümölcsben, ami ilyen eredményekre képes, és hogyan fejti ki a hatását? Ezt szeretné ismertetni az alábbi írás, majd beszél arról is, milyen következményekkel jár ez a felfedezés.

Nézzük meg először, mi történik, amikor az ember megissza a noni-gyümölcs levét. A noni egyik legfontosabb alkotóeleme egy proxeronin nevű óriásmolekula. Ha megiszunk egy pohár noni-levet, ez a proxeronin a gyomron keresztül a vékonybélbe jut, onnan pedig tovább, a májba. A máj az a szerv, ahol testünk alapvető tápanyagainak nagy része raktározódik. A máj minden második órában a vérkeringésbe juttat bizonyos mennyiségű proxeronint, ami így testünk különböző szöveteihez kerül.

Ahogy ez megtörtént, az események molekuláris szinten zajlanak tovább. Lássuk tehát, hogy ott mi történik. A további megértéshez tudnunk kell, hogy a proxeronin 17 000 Dalton súlyú óriásmolekula. (Összehasonlításképpen: a vízmolekula súlya mindössze 18 Dalton.) A proxeronin-molekula hosszú, két végén kissé megvastagodó lánccá szerveződik. Szervezetünk a proxeronint xeroninná alakítja egy proxeronináz nevű enzim segítségével, amely testünkben mindig bőséggel megtalálható. A proxeroninból xeroninná alakítás folyamata meglehetősen összetett, ezért most inkább leegyszerűsítve mondjuk el: a proxeronin a proxeronináz enzim köré csavarodik, az enzim összekapcsolja a proxeronin két megvastagodott végét, majd leválasztja a lánc többi, feleslegessé vált részét. A két megvastagodott, immár összekapcsolt rész ezután egy szerotonin nevű anyaghoz kapcsolódik, és együtt hozzák létre a xeronint.

A proxeroninból létrejött xeronin a test fehérjéihez kötődik, feladata ugyanis az, hogy ezek működését elősegítse. Hogy ezt a folyamatot világosabban értsük, nézzük meg közelebbről, mik is azok a fehérjék.

A fehérjék testünk talán legfontosabb biokémiai alkotóelemei. Nevük a görög “proteios” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “fő” vagy “elsődleges” –, és így máris érzékelteti, valóban mekkora a fehérjék jelentősége. A fehérjék aminosavak hosszú láncolatából állnak. Szervezetünk összesen húszféle aminosavból állítja össze a számára szükséges különböző fehérjéket. Ezek az aminosavak meghatározott sorrendben kapcsolódnak egymáshoz, sorrendjüket a  DNS határozza meg. Egy adott fehérje szerkezete mindig attól függ, hogy mely aminosavak és milyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. A létrejött lánc egy bonyolult térbeli szerkezetet alkot és egy fehérjét hoz létre.

A fehérjék különböző, igen fontos funkciókat látnak el testünkben. Először is, ők határozzák meg hajunk, bőrünk, csontjaink szerkezetét. Lényegében a fehérjék felelősek testünk szerkezeti felépítéséért, egészen a sejtekkel bezárólag. Másodsorban, ők teszik lehetővé a kémiai anyagok ki- és beáramlását a sejtekbe. A fehérjék a sejthártyán keresztül a sejt belsejébe kerülnek, és ott a fontos tápanyagok bejutását segítik. Harmadrészt, a fehérjék a szervezetben hormonokként is működnek. E minőségükben molekuláris szinten képesek koordinálni a szervezetben zajló folyamatokat. Negyedrészt, antitestekként a szervezet immunrendszerének részei. Az antitestek rátapadnak a szervezetidegen betolakodókra (mint például a vírusokra), és addig gyengítik őket, amíg a szervezet meg nem szabadul tőlük. Végül pedig a fehérjék enzimek is lehetnek, és elősegítik a szervezet kémiai folyamatait. Testünkben állandóan kémiai folyamatok zajlanak, vegyületek épülnek fel és bomlanak le, és ezt a fehérjék teszik lehetővé.

A fehérjék jelentősége szervezetünkben tehát vitathatatlan. Következő lépésként viszont azt kell tudnunk, hogy ezen fehérjék többsége xeronin nélkül rosszul, vagy egyáltalán nem működik. Bizonyos fehérjék szerkezete ugyanis eleve feltételezi, hogy azok összekapcsolódjanak a xeroninnal. Nem minden fehérje igényli működéséhez a xeronin jelenlétét, de igen sok létfontosságú fehérje – mint a hormonok, az antitestek és az enzimek – xeronin nélkül semmire sem megy. A fehérjéhez kapcsolódó xeronin ugyanis segít a fehérjének elvégezni feladatát: a vízből nyert energiát a szervezet számára hasznosítja. Ez a folyamat azonban további magyarázatot igényel.

A vízben rengeteg energia van. A vízmolekula egy oxigénatomból és két hidrogénatomból áll, amelyek között igen szoros a kötés. Ha több vízmolekula kerül egymás mellé (mint pl. egy pohár vízben), lesznek olyan vízmolekulák, amelyek oxigénatomjai más vízmolekulák hidrogénatomjaival kerülnek kölcsönhatásba. Ezt hívják tudományosan hidrogénkötésnek. Ez a hidrogénkötés (H-kötés) ugyan korántsem olyan erős, mint a molekulán belüli oxigén- és hidrogénatomok közötti kötés, de ha összeadnánk az egy pohár vízben lévő összes hidrogénkötést, acélnál is keményebb anyagot hozhatnánk létre. Valójában persze nem minden oxigén- és hidrogénatom hoz létre ilyen hidrogénkötést. A kísérletek azt mutatják, hogy a hidrogénkötések 15-20%-a bármelyik pillanatban széteshet. A víz mindig is titok volt a tudósoknak, a tények ugyanis másra engednének következtetni, mint amilyen a víz valójában. Hiszen egyrészt itt van egy anyag, amelynek vegyi összetétele – még akkor is, ha a hidrogénkötések 20%-a szétesett – azt sugallja, hogy “keményebb az acélnál”. Elég azonban egyetlen pillantást vetni a vízre, hogy lássuk: szerkezete távolról sem “kemény, mint az acél”, hanem éppenséggel gyenge. Mi erre a magyarázat? Képzeljük el, hogy a hidrogénkötések véletlenszerűen, az egész folyadékban egyenletesen elosztva esnek szét. Ettől a folyadék szerkezete még erős maradna. Ha azonban egy sorban esnek szét, akkor a víz szerkezete meggyengül. Ha pedig az egész folyadékban állandóan egy sorban esnek szét, akkor az a vízre jellemző tulajdonságokat mutatja: így tehát a vízbeli kötések erőssége és a víz látható tulajdonságai mégis összeegyeztethetőkké válnak.

Ez magyarázza azt is, honnan veszi a xeronin az erejét, hogy a fehérjéket működtetni tudja. A hidrogénkötések folyamatos szakadása miatt a vízben erős “tömbök” ( úgynevezett klaszterek ) jönnek létre, amelyek elsiklanak egymás mellett, és mindent magukkal sodornak, ami csak az útjukba kerül. Ha – tegyük fel – irányítani tudnánk a hidrogénkötéseknek ezt a cipzárszerű felszakadását, akkor azt is meghatározhatnánk, hol váljanak szét ezek a víztömbök. Épp ezt teszi a xeronin. Egyedülálló vegyi összetételének köszönhetően olyan jelet tud küldeni, amely a vízbeli hidrogénkötések szétválását irányítja. Azzal viszont, hogy irányítani tudja a kötések felszakadását – ami igen gyorsan történik –, a nagy víztömbök mozgását is meghatározza. A víztömbök elsiklanak egymás mellett, és egy bizonyos módon belsejükbe sodorják és magukkal viszik a fehérjét. A folyamat igen erőteljes, és általa a fehérje óriási energiamennyiséghez jut, amelynek segítségével már el tudja végezni munkáját.

Ez a folyamat minden élő szervezetben végbemegy. A növények, az állatok és az ember egyaránt xeroninná alakítják a proxeronint, majd a xeronint használják arra, hogy a fent leírt módon munkára sarkallják a proteint. Ez azt is jelenti, hogy minden egészséges növényi és állati szövetben van proxeronin. Az ember a proxeronint a táplálékkal veszi magához. Itt persze felmerül a kérdés: ha mindennapi táplálékunk már tartalmaz proxeronint, miért van szükség erre a különös gyümölcslére? Ki kell e egészítenünk azt a proxeronint, ami a táplálékkal már egyébként is bekerült szervezetünkbe? Ez igen fontos kérdés.

Igaz, hogy a mindennapi táplálékkal vesz magához az ember proxeronint. Más kérdés, hogy ez vajon elég-e. Minden jótéteménye mellett a modern civilizáció rengeteg teljesen új gondot is hozott. A XX. században rendkívül gyorsan nőtt a népesség, aminek következtében a mezőgazdaság teljesen átalakult, hiszen lépést kellett tartania a megnövekedett igényekkel. Elkerülhetetlen volt, hogy mindenhol műveljék, és így teherbírásán túl is kihasználják a földet. Elterjedt ugyan a műtrágyázás, hogy megakadályozzák a talaj kimerülését. Ez azonban még nem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen a mikro tápanyagokat nem képes pótolni, és így nem biztosíthatja a növények egészséges növekedésést sem. A talaj kimerülése és az elégtelen műtrágyázás miatt silány és nem kellően egészséges a termés, és egyre kevesebb a növényekben a számunkra létfontosságú tápanyag – mint például a proxeronin.

Ám nemcsak a talaj szegényedett el, hanem táplálékaink is igencsak szegényesek. Ez is szükségessé teszi, hogy kiegészítő proxeronint vigyünk a szervezetünkbe. A modern társadalom felgyorsult életmódja olyan táplálékokat fejlesztett ki, amelyek híján vannak számos fontos tápanyagnak. A mai ember napi táplálékával nem kapja meg azt a mennyiségű proxeronint, ami szervezete egészséges működéséhez szükséges. Fontos tehát ezt kiegészíteni. Természetesen az lenne az ideális, ha táplálékunkkal vehetnénk fel a szükséges mennyiségű proxeronint, de ez sajnos nem mindig lehetséges. Így tehát ki kell találni a módját, hogy mégis megkapjuk a kellő mennyiséget.

Egyéb tényezők is vannak, amelyek a proxeronin kiegészítő bevitele mellett szólnak. A betegek és a nagyon aktív életet élők szervezetében nagyobb munkára kényszerülnek a fehérjék. Ahhoz viszont, hogy a fehérjék ezt a megnövekedett anyagcserét el tudják látni, több xeroninra van szükségük. A szervezet viszont csak akkor tud több xeronint előállítani, ha rendszeresen több proxeronint kap. Testünk teljesítőképessége az  életkorral csökken: idősen több tápanyagra van szükségünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Ezen tápanyagok egyike a proxeronin.

A fent leírt körülmények tehát az átlagosnál jóval több proxeronin felvételét követelik. Ha ezt az igényt nem elégítjük ki, a szervezet fehérjéi nem tudják teljesíteni a rájuk háruló feladatokat. Akkor pedig következik a betegség, a kimerültség, végső esetben akár a halál. Igen valószínű, hogy a modern kor betegségei közül soknak nem más a kiváltó oka, mint a szervezet xeronin szegénysége. Ha pedig ez így van, akkor a proxeronin-utánpótlás mindezeket megelőzheti, vagy meggyógyíthatja. Itt van tehát a magyarázata annak a sok csodatörténetnek, amit a noni-léről mesélnek. Akinek szervezetében túlságosan alacsony a xeronin-szint, észlelni fogja ennek negatív hatásait: szervezetének fehérjéi alig-alig működnek. Ha viszont elkezdi inni a noni-levet, és ezzel megnöveli a proxeronin-bevitelt, szervezetének xeronin-egyensúlya egészséges szintre kerül. A szervezetet nem gyötri tovább a betegség, és az eddigi gyengélkedő egészen “csodás” eredményeket tapasztal.

Ezért beszél olyan sok ember “csodaszerként” a noni-léről, ezért mondják, hogy milyen döbbenetes eredményeket tapasztalnak. Hiszen a noni-lé azzal a létfontosságú tápanyaggal – a proxeroninnal – látja el őket, amely mindennapi táplálékukból olyannyira hiányzik. Ez teszi a noni-levet olyan különleges egészségmegőrző szerré. A noni-lé – a legtöbb gyógyszerrel ellentétben – nem aktív vegyi anyaggal terheli a szervezetet: a szükséges vegyi anyagnak csak az elő-formáját juttatja a szervezetbe, és hagyja, hogy az vegye át ott ismét az irányítást. A noni-lével proxeronin kerül a szervezetbe, és a szervezet dönti el, mennyire van szüksége ebből – mennyit használ fel ahhoz, hogy egészséges xeronin szintet tartson fent. A fölösleges mennyiséget a szervezet egyszerűen kiválasztja magából. Ezért tehát kizárt annak a lehetősége, hogy a noni-lével túladagoljuk a proxeronint.

Most, hogy már tudjuk, milyen létfontosságú szerepet tölt be szervezetünkben a xeronin, ismerkedjünk meg néhány – eddig nyilvánosságra nem hozott – tudományos ténnyel, amelyeket szintén a xeroninról frissen szerzett ismeret magyaráz.

Mint már említettük, a növényeknek és az állatoknak egyaránt szükségük van xeroninra. Abban viszont már igen érdekes módon eltérnek, hogy hogyan kezelik a szükségtelenné vált xeronint. Amikor a xeronin beteljesítette feladatát, a szervezetnek meg kell szabadulnia tőle, nehogy tovább hasson ott, ahol már nincs rá szükség. Hiszen ha fölösleges xeronin van a szervezetben, az a kívánatosnál több munkára serkenti a fehérjéket, és ezzel komoly bajt okozhat. A megoldást erre maga a természet találta ki. A xeronin igen instabil vegyület. Ha magára marad, szétesik, és így haszontalanná válik. Sok élőlény szervezetében a xeronin természetes módon lebomlik.

Számos növény van azonban, amelynél másképpen működik a dolog. Amíg az élőlények többsége (az embert is beleértve) egyszerűen lebontja a xeronint, ha az elvégezte feladatát, bizonyos növények inkább megtartják a xeronint, hogy ily módon tárolni tudják a benne lévő értékes nitrogént. Így két dolgot kell megoldaniuk egyszerre: tárolni és ugyanakkor munkaképtelenné tenni a xeronint. Ennek érdekében a “molekuláris hulladék” képezte szálakhoz és bogokhoz kötik a xeronint, ahol nem tud lebomlani, de többé már a fehérjékkel sincs kapcsolata. Amikor a xeronin valamilyen molekuláris hulladékhoz kapcsolódik, akkor jön létre egy jól ismert vegyületcsoport: az alkaloidák.

Az alkaloidák ott voltak a legelsőkként felfedezett biokémiai vegyületek között. Jelen pillanatban több mint tízezer alkaloidát ismerünk, amelyek a legkülönbözőbb növényekben találhatóak. Közöttük van a jól ismert nikotin, de ide tartozik a kokain, a heroin vagy a morfium is. A tudomány egészen mostanáig nem tudott fényt deríteni arra, miért van alkaloida némely növényekben, és mit csinál ott. Most, hogy ismerjük a xeronint, értjük már, hogy az alkaloidák valójában a xeronin tárolt formái, vagyis arra szolgálnak, hogy stabilizálják a xeronint, hátha az később a nitrogénellátás szempontjából szükséges lehet.

Ez idáig teljesen érthető is – a növények szempontjából, amelyek létrehozzák ezeket az alkaloidákat. De mi történik, ha az alkaloidák bekerülnek az emberi szervezetbe? Ezzel kapcsolatban ismét felmerül jó néhány kérdés. Az alkaloidák teljesen inaktívak a növényben, ám szerkezetük annyira hasonlít a xeroninéhoz, hogy az emberi szervezetbe kerülve a fehérjék xeroninnak érzékelik őket, és úgy is bánnak velük. Ha például elszívunk egy szál cigarettát, nagy mennyiségű szabad nikotin jut a szervezetbe. A dohánynövényben ugyan inaktív a nikotin, mégis, szerkezete annyira hasonlít a xeroninéhoz, hogy meg tudja téveszteni a testünkben lévő fehérjéket. Ezek xeroninnak fogadják el, amelyre a szervezetnek egyébként is szüksége van. Mihelyt a nikotin elfoglalja a xeronin helyét a fehérjén belül, hiába nem lenne ott dolga: ugyanúgy aktivizálja a fehérjét, mint a xeronin – csak kevésbé hatékonyan. Teheti ezt azért, mert alapszerkezete megegyezik a xeroninéval, ám munkája kevésbé eredményes, hiszen a molekuláris hulladék épp azt a célt szolgálja, hogy egy ilyen működést megakadályozzon.

Ha az ember folytatja a dohányzást, ha rendszeresen nikotint juttat a szervezetébe, a szervezet előbb-utóbb a nikotinhoz alakítja magát: kissé megváltoztatja a fehérjék szerkezetét, hogy jobban illeszkedjen hozzájuk a nikotin, mint a xeronin. Ez a nikotinfüggőség molekuláris alapja. Az ember egyre erősebben kívánja a cigarettát, mivel szervezete fehérjéinek már ténylegesen szükségük van a nikotinmolekulára a működéshez – éppúgy, ahogy egykor szükségük volt a xeroninra. Minél többet dohányzik valaki, annál több fehérjéje alakul át xeronin-fehérjéből nikotin-fehérjévé. Egyre nehezebb lesz hát leszokni a cigarettáról. Aki le akar szokni, bizony nincs könnyű dolga: szervezete fehérjéinek nagy része nikotin hiányában már képtelen működni. Ez a magyarázata az elvonási tüneteknek. Egy idő után azonban, ha az ember következetesen szabadítja meg szervezetét a nikotintól, a fehérjék visszatérnek a szervezetben egyébként meglévő xeroninhoz, ismét hozzá igazítják magukat, és a szervezet normális állapota helyreáll: nem kívánjuk már többé a nikotint.

Ugyanez a folyamat igaz minden szervezetünkbe bekerült alkaloidára. Közéjük tartozik a koffein, a kokain, a heroin, a morfium, és így tovább. Ha magunkhoz vesszük ezeket az idegen alkaloidákat, fehérjéink alkalmazkodnak hozzájuk, és  a természetes xeronin-igény helyett az idegen alkaloidák iránti nem-természetes igényt fogjuk érezni.

De vajon miért “dobnak fel” annyira bennünket ezek az alkaloidák? Az ok nagyon egyszerű. Mivel kellőképpen hasonlatosak a xeroninhoz, megtévesztik szervezetünket, és ők is munkára sarkallják a fehérjéket. Amikor testünket elárasztják az idegen alkaloidák (drog fogyasztásakor), fehérjéink a normálisnál nagyobb aktivitásra kényszerülnek, és ezért valamiféle eufória-érzés kerít bennünket hatalmába. A különböző drogok különbözőképpen viselkednek, mert más és más jellegű molekuláris hulladékhoz kapcsolódnak. Apró szerkezeti eltérései miatt a kokain másként működik a testben, mint a morfium. Az éppen adott szerkezet a xeronin természetes funkciójának bizonyos vonásait gyengíti, másokat felerősít – annyi mégis bizonyos, hogy minden alkaloida utánozza a xeronin összes természetes funkcióját. Sokat közülük a gyógyszergyártás használ fel különböző drogokként, de működési alapja mindegyiknek egy és ugyanaz: a xeronin természetes funkciójának imitációja.

Ha értjük ezen alkaloidák valós természetét, valamint azt a folyamatot, hogyan kerülünk függőségbe tőlük, máris könnyebben tudunk segíteni az embereknek, hogy leküzdjék drogfüggőségüket. A kedves olvasó most joggal kérdezheti: miért olyan könnyű függővé válni, és miért olyan nehéz megszabadulni a függőségtől? Ismét egyszerű a válasz – ám ehhez előbb látnunk kell a függőség természetét. Amikor valaki drogot, pl. heroint vesz magához, testét a szó szoros értelmében elárasztja az idegen alkaloida. A vérben lévő óriási mennyiségű heroin pillanatok alatt legyőzi a természetesen jelen lévő kevesebb xeronint, és hirtelen nagyon sok fehérje alakul át.

Ahhoz, hogy kiküszöböljük ezt a nehézséget, és valóban “gyógyítani” tudjuk a függőséget, nem is kell mást tennünk, mint elárasztanunk a szervezetünket xeroninnal – éppen úgy, ahogy előzőleg az idegen alkaloidával. Ha ez megtörténik, a szervezet “visszaszokik” a xeroninra, és így elkerülhetjük az elvonási tüneteket. Ennek az elméletnek az alapján ugyanolyan gyorsan lehetne megszüntetni a függőséget, mint amilyen gyorsan az létrejött – ráadásul elvonási tünetek nélkül. Ha pontosan hatják végre, a kúra akár 1-3 nap alatt eredményes lehet. Ahhoz azonban, hogy a függőség ilyen módon, proxeroninnal, kezelhető legyen, a proxeronint nem az emésztőrendszerbe, hanem a vérbe kell juttatni. Erre is van lehetőség: óránként néhány csepp proxeronint tartalmazó anyagot kell pipettával a nyelv alá cseppenteni.

A proxeronin a nyelv alatti érdús nyálkahártyán keresztül felszívódik és egyenesen a vérbe kerül – nem pedig az emésztőrendszerbe, ahol a máj erősen szabályozza, hogy mekkora mennyiség juthat belőle tovább.

A xeronin azonban nemcsak a függőségek gyógyításában lehet hasznos. Szerepe a testben annyira sokrétű, hogy még sokféle alkalmazási területe akad. Nagyon komoly lehetőségei nyílnak a noni-lének a kozmetikai cikkek terén. Arról már szóltunk, hogy a máj a legfontosabb proxeronin-tároló szerv. A második legfontosabb viszont a bőr. A proxeronin az egész testben folyamatosan xeroninná alakul – a bőrben ugyanúgy. Ahhoz, hogy bőrünk feszes és egészséges legyen, bőséges proxeroninhoz kell jutnia. A proxeroninhiány beteges bőrt és számos más bőrproblémát okozhat. Proxeronin kell ahhoz is, hogy hajunk és fejbőrünk egészséges maradjon. Ha itt hiány jön létre, kiegészítő proxeronint kell juttatni a hajba és a fejbőrbe, és látványos javulásra számíthatunk.

A xeronin további, igen érdekes alkalmazási területe lehet a fájdalomcsillapítás és az altatás. A jelenleg használatos legerősebb fájdalomcsillapító szerek mind idegen alkaloidák, mint a morfium vagy a kodein. Annyit már tudunk, hogy ezek az alkaloidák valójában xeronin-utánzatok, amelyeket növények raktároztak el magukban. Akkor viszont a xeroninnak tudnia kell mindazt, amit ezek a szerek tudnak, ráadásul jobban, és természetes módon. Valóban, a xeronin a leghatékonyabb fájdalomcsillapító, ugyanis együttműködik a szervezetben lévő endorfinokkal, hogy elnémítsa a fájdalmat és eufóriát idézzen elő.

Az endorfinok hormonok, amelyek testünk kellemes érzéseiért felelősek. Ők is bizonyos fehérjékhez kötődnek, akárcsak a xeronin. Ha egy fehérjéhez egyszerre kötődik xeronin és endorfin, a xeronin a vízből nyert energiát továbbadja az endorfinnak, az endorfin működésbe lép, és az ember máris jól érzi magát. A tudomány még nem válaszolta meg, hogyan éri el az endorfin ezt a jó érzést, de annyit mindenesetre tudunk, hogy ő a felelős érte. És most is, mint mindannyiszor: xeronin nélkül az endorfin semmire sem megy.

Tulajdonságainak köszönhetően a xeronin csillapítja a fájdalmat – ugyanakkor izgatószerként is működhet. A xeronin izgató hatása egy őt utánzó unokatestvér, a koffein hatásában tükröződik. Amikor reggel megisszuk a csésze kávét, az idegen alkaloida elönti testünket. A koffein-molekulák elfoglalják a xeronin helyét: rátapadnak a fehérjékre, és munkára serkentik őket. Mivel egy csésze kávéban rengeteg koffein-molekula van, szervezetünk fehérjéi sokkal keményebben dolgoznak, mint általában.

A szervezetbe bevitt, nagy mennyiségű, tiszta xeronin hatása nagyon hasonlít a koffein hatásához. A xeronin izgató hatása egészen megdöbbentő eredményeket mutat. Láthatóan emelni tudja a sportolók teljesítményét, de ugyanígy növeli a koncentrációs és gondolkodási képességet.

Túl hosszú lenne azonban a lista, ha minden területét fel akarnánk sorolni annak, milyen lehetőségeket nyit meg a proxeronin és a xeronin adagolása. A noni-levet ivók már megtapasztalták milyen hatékony ez a gyümölcslé: a proxeronin-pótlás rendkívül jótékonyan hat az immunrendszerre és szervezetünk más részeire is. Csak képzeletünk szabhat határt annak, milyen további lehetőségek rejlenek a xeroninban és a proxeroninban.

A Morinda citrifolia létfontosságú gyümölcslé

A latinul Morinda citrifolia néven ismert növény gyümölcslevét többen vizsgálták. Több amerikai biokémiai kutatóintézet, valamint Dr. Neil Solomon, az egyik legismertebb orvos-újságíró, a John Hopkins egyetem tanára és a Schwentker-díj tulajdonosa igen elismerően nyilatkoznak a gyümölcsléről. Kutatásaik szerint kb. százféle létfontosságú tápanyag található benne (vitaminok, enzimek, ásványi anyagok, szénhidrátok, aminosavak és nyomelemek), valamint igen nagy arányban tartalmaz proxeronint, proxeronázt, bromelaint, szerotonint, melatonint és a rákmegelőző damnacanthalt. Négy éve folynak a tudományos kísérletek az Egyesült Államok, Franciaország és Japán egyetemein és kutatóintézeteiben. Nemsokára közzéteszik eredményeiket, amelyek minden bizonnyal nagy visszhangot keltenek majd. Annál is inkább, mert ezt a tiszta gyümölcslevet még terhes nők és csecsemők is fogyaszthatják.

Az utóbbi évek egyik legfontosabb felfedezése!

Ahogy az lenni szokott, mi, európaiak, ismét utolsók vagyunk, akik elismerik egy felfedezés döntő jelentőségét az egészségügy terén. Más kultúrák már évezredek óta használják a Morinda citrifoliá-t (tahiti nevén nonit) a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására. A szubtrópusi éghajlaton vadon termő növényt “nagy sajtgyümölcs”, “fejfájásfa” és számos egyéb néven is emlegetik. Az ottani kultúrákban a növényt számos betegség kezelésére használják évezredek óta a népi gyógyászatban a ráktól és a cukorbetegségtől kezdődően egészen a bőrproblémákig, a magas vérnyomáson át a csont- és ízületi fájdalmakig. Ficamot, zúzódást, lázat és egyéb betegségeket kezelnek vele, de használják köhögés, menstruációs panaszok és fertőzések ellenszereként is. Tahitin a Morinda citrifoliá-t a legértékesebb gyógynövénynek tartják (a növények királynőjének is nevezik), és sokféle népi gyógyszert készítenek belőle.

Tetszés szerint folytathatnánk a felsorolást. Dr. Ralph Heinicke, kutató és vegyész, aki doktori címét a Minnesotai Egyetemtől kapta, úgy véli, hogy korunk egészségproblémáinak egy része a tahiti noni^TM gyümölcs levének fogyasztásával befolyásolható lenne. Magas vérnyomás, menstruációs panaszok, ízületi gyulladás, gyomorfekély, depresszió, sérülések, drogfüggőség, emésztési problémák, érelmeszesedés, szenilitás, érbetegségek, ficamok, fájdalmak – mind gyógyíthatóak lennének. “Olyan ez a felsorolás, mintha egy orvosi kézikönyvből kitépett lapot olvasnánk – folytatja Dr. Heinicke -, és valószínű, hogy még közel sem teljes.”

Hogyan tud segíteni ez a növény ennyi különböző bajon? Minden tudományos érdeklődésű embernek tetszeni fog Dr. Heinicke válasza. Vegyészként és kutatóként éveken keresztül tanulmányozta, milyen enzimek és más tápanyagok vannak az ananászban. Egy “bromelain” nevű enzimet kutatott, és közben felfedezte: ahogy a talajban a helytelen kezelés következtében egyre kevesebb lett a tápanyag, úgy csökkent a bromelain mennyisége is az ananászban. Azt is felismerte egyúttal, hogy a bromelain rendkívül fontos az egészség szempontjából. Sajnos nem volt abban a helyzetben, hogy azonosíthassa a bromelain aktív hatóanyagát. Más irányban kezdett hát vizsgálódni, míg végül felfedezett egy alkaloidát, amit xeroninnak nevezett el. Ezután következett a xeronin eredetének felkutatása. Ám ami először könnyű feladatnak tűnt, az idő haladtával hosszú, nehéz kutatásnak bizonyult.

Hadd foglaljuk össze ennek a hosszú kutatásnak az eredményeit. A xeronin alkaloida, azaz olyan anyag, amit a szervezet azért hoz létre, hogy aktiválja az enzimeket. Dr. Heinicke kutatásai szerint a növények, az állatok és a mikroorganizmusok minden egészséges sejtjében előfordul. Nem vizsgálhatunk azonban végig mindenfajta élőlényt, hiszen a xeronin olyan kis mennyiségben van jelen, hogy puszta lokalizálása, felismerése is óriási nehézségekkel jár. Ha szüksége van rá, a szervezet utasítja enzimjeit, hogy xeronint hozzanak létre – de azt a szervezet azonnal fel is használja. Ez az anyag tehát meglehetősen rövid életű. A xeronin előállításához szükséges enzimeknek a megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenniük, hogy az átalakulás megtörténhessen. Amikor Dr. Heinicke megértette a xeronin előállításának folyamatát, egyszerre világossá vált számára, hogy voltaképpen a xeronin elődjét, a proxeronint érdemes kutatnia. Kiterjedt kutatásainak végső eredményeként pedig rájött arra, hogy az általa vizsgált körben a Morinda citrifolia gyümölcse tartalmazza a legtöbb proxeronint.

De mit is csinál valójában ez a xeronin nevű anyag? “A xeronin emberre gyakorolt hatása attól függ, hogy szöveteinek mely sejtjeiben van éppen xeronin-hiány” – mondja Dr. Heinicke. “Ha az ember magához veszi a szükséges proenzimeket (amelyek a gyümölcsben és levében megtalálhatóak), aktiválódik a xeronin. Ám a proxeronin csak akkor tud xeroninná alakulni, ha éhgyomorra isszuk a gyümölcslevet.”

Dr. Heinicke így folytatja: “Amikor valaki üres gyomorra issza meg a gyümölcs levét, a döntő fontosságú proenzim először a gyomorba, majd onnan gyorsan tovább, a bélbe kerül. Itt igen nagy a valószínűsége annak, hogy a xeronin aktiválódik.” Dr. Heinicke tehát azt tanácsolja, hogy a gyümölcslevet reggelenként, éhgyomorra fogyasszuk. Majd figyelmeztet: “Ha más napszakban, főleg ha étkezések után isszuk a noni levét, annak elsősorban lelki és kalórianövelő hatása lesz” – a fiziológiai hatással ellentétben. Azt is javasolja, hogy a gyümölcslevet ne fogyasszuk kávéval, dohánnyal vagy alkohollal együtt, mert ezek csökkenthetik a xeronin jótékony hatását.

A xeronin fő szerepe az, hogy bizonyos fehérjék formáját és változékonyságát szabályozza – miközben ezen fehérjék mindegyike más és más funkciót tölt be a testben -, azonban Dr. Heinicke szerint a xeronin “pszichológiai láncreakciót is kiválthat”. Hadd álljon itt néhány példa. Gyorsan és megbízhatóan biztosítja a kollagén újraképződését az égés következtében elhalt szövetekben. Jó közérzetet tud kölcsönözni az embernek, mivel bizonyos agyi receptor-fehérjék abba a helyzetbe kerülnek, hogy endorfinokat – ún. jóérzés-hormonokat – fogadjanak magukba. Javítani tudja az emésztést azáltal, hogy megváltoztatja azokat a fehérjéket, amelyek a belek, a véredények és a többi szerv membránjainak molekula-áteresztését szabályozzák.

Számos tanulmány igazolja Dr. Heinicke kutatási eredményeit. Annie Hirazumi, a Hawaii Egyetem kutatója leírja, hogy kutatócsoportjuk kísérletei szerint a tahiti noni™ sikerrel alkalmazható a tüdőrák megelőzésében. A Rákkutatók Amerikai Egyesületének 83. Találkozóján kimondták: úgy tűnik, a tahiti noni™ közvetlenül hat a betegekre, erősíti szervezetük immunrendszerét, és pozitívan hat a vérképükre. Egy japán kutatócsoport több mint ötszáz különböző kivonat hatását vizsgálta K-RAS-tumorsejteken, vagyis néhány rákfajta előfutárain. Jóllehet a kivonatok között ott volt a damnacanthal is, az az anyag, amely negatívan hat a rákot okozó sejtekre, végeredményként mégiscsak a Morinda citrifolia leve került ki győztesen. Ötszáz növényi kivonat közül tahiti noni™ leve bizonyult leghatékonyabbnak a RAS-funkció gátlásában.

Egy másik tanulmányban francia kutatók foglalkoznak a növény fájdalomcsillapító hatásával. Kutatási eredményeik egyértelműen alátámasztják a tahiti noni™ “hagyományos fájdalomcsillapító képességét”. Dr. Joseph Betz, az FDA (Food and Drug Administration, USA; Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyező Központ) vegyész-kutatója arról számolt be, hogy a gyümölcs stimulálólag hat az izomműködésre, ugyanakkor gátolja az allergiát.

Nem véletlen, hogy a szervezetre ennyire előnyösen ható nonit már évszázadok óta használják az emberek. Azoknak a beszámolói, akik felfedezték maguknak a noni-levet, teljesen egybecsengenek a kutatások eredményeivel. Gyakorlati tapasztalataik alátámasztják mindazt, amit Dr. Heinicke leírt a gyümölcs különböző hatásterületeiről.

Ám nem az eddig sokat emlegetett proxeronin az, ami a legfigyelemreméltóbb a Morinda citrifolia gyümölcsében, hanem sokkal inkább a természetes összetétel: a szervezet működését segítő sok létfontosságú tápanyag egyedi keveréke. A mai napig nem sikerült olyan növényt találni, amelyik ezekből a fontos alkotókból csak megközelítőleg ennyit fel tudna mutatni.

Az Amerika felfedezése előtti időkben a polinéziaiak egyedül “a természet ajándékaira” hagyatkoztak. A tahiti noni™ a legfontosabb gyógyító és egészségmegőrző növénynek számított mind között. Ennek a gyümölcsnek köszönhetik a polinéziaiak, hogy olyan sokáig megkímélték őket a betegségek. Ma is sokat tanulhatuk az ő tapasztalataikból, hogy ennek segítségével a világ többi embere is részesülhessen a gyümölcslé gyógyító erejéből.

Megállapították azt is, hogy különböző bakteriális fertőzéseknél (pl. Salmonella typhi vagy Staphylococcus aureus esetében) a gyümölcslé antibakteriális hatást fejt ki. A szárított gyümölcs viszont nem mutatja ezt a tulajdonságot (Levand, Oscar: “Einige wesentliche chemische Elemente der Morinda Citrifolia L. /Noni/”; “A Morinda citrifolia lényeges kémiai alkotóelemei”, doktori disszertáció, Hawaii Egyetem, 1963).

Dr. Heinicke szerint a xeronin alkaloida minden egészséges testi sejtben megtalálható, és elengedhetetlen a fehérjék működéséhez. A modern világban élő ember azzal a gonddal találja szembe magát, hogy szervezete nem tudja kellő mennyiségben előállítani ezt az alkaloidát. Hogy ezt a hiányt pótoljuk, kívülről kell xeronint vinnünk a szervezetünkbe. Dr. Heinicke így folytatja: “A noni leve a xeronin legjobb hordozója, ha a szervezetnek ezt a hiányt kell pótolnia.”

Ahogy megisszuk a gyümölcslevet, a xeronin nagy részét a máj tárolja, ahonnan kb. minden két órában a vérkeringésbe kerül egy adott mennyiség. Talán ez lehet az alapja annak, hogy az ember kb. kétóránként “feldobódik”.

Hatással van-e a gyümölcsre az ún. radioaktív fertőzés Francia-Polinézia közelében? Álljon itt válaszul három fontos szempont, amely erre a kérdésre vonatkozik:

Elismert, a Morinda™-tól teljesen független kutatócsoportok tanulmányai azt bizonyítják, hogy a gyümölcslé alacsonyabb radioaktivitást mutat, mint a tej, így messze az FDA által előírt határérték alatt marad.

Idézet a Time magazinból: “1982 óta legalább öt vizsgálat igazolta, hogy a francia atomkísérletek, amelyeket 1966 és 1992 között folytattak Mururoa szigetén, a Fangataufa-atoll közelében, nem okoztak semmiféle radioatív szennyeződést, és nem jártak semmilyen jelentős ökológiai hatással. A vizsgálatokat végzők egyike Jacques Cousteau volt, ismert tengerbiológus és az atomkísérletek ellenlábasa, egy másik az IAA (International Atomic Energy Agency; Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) kutatócsoportja.

Az atomkísérletek helye több, mint 1.600 kilométerre van attól a helytől, ahol a noni-lé előállításához használt gyümölcsöt szüretelik. Nincs szükség jól kitalált mesére ahhoz, hogy el tudjuk adni a terméket. Itt a tények magukért beszélnek.

Dr. Heinicke kutatási eredményei szerint a lé melegíthető: ezáltal nem károsodik a proxeronin, és semmiféleképpen nem csökken a sokoldalú hatékonyság sem.

Hadd idézzünk most Isabelle Navarre-Brown-tól, az “53 lehetőség arra, hogyan alkalmazhatjuk a noni levét jobb egészségünk érdekében” c. könyv írójától. Ő itt arról ír, milyen biorezonanciás és vegyi hatásai vannak a szervezetben a gyümölcs levének.

“A noni leve kétféleképpen működik a sejtek szintjén: egyrészt a rezgések, másrészt vegyi folyamatok által.

Először is rezgések szintjén működik. Ezek ugyanis könnyűszerrel bejutnak a sejtbe, hogy ott a hatalmas memóriatárból az adott sejt tulajdonképpeni céljához szükséges információt előhívják. Ezután úgy működnek, mint egy nagyító tükör: ezeket az információkat továbbküldik a sejt minden részébe.

Most, hogy ez a sejt már emlékszik saját, egyedi feladatára, elkezdi kimosni magából az idegen, káros alkotórészeket: a baktériumokat, vírusokat, és így tovább. Ezt a folyamatot segítve, a sejt belső vegyi összetétele egyensúlyba kerül. A sejt ösztönzést kap arra, hogy felvegye a számára szükséges tápanyagokat. Ez az a pont, ahol a proxeronin működésbe lép – működését laborkísérletek bizonyítják.

A proxeronin az az elengedhetetlen nyersanyag, amelyből a szervezet a xeronint készíti. A xeronin olyan alkaloida, amely megerősíti, és módosítani is tudja az enzimek szerkezetét. Az enzimek pedig a szervezet minden folyamatában nagy szerepet kapnak: a növekedés, a táplálék felhasználása és a gyógyító folyamatok elképzelhetetlenek lennének nélkülük. A xeronin szerepe többek között az, hogy kitágítja az emésztőrendszer sejtjeinek pórusait, aminek következtében ezek a sejtek jobban fel tudják szívni a létfontosságú vitaminokat, ásványi anyagokat és aminosavakat.

Sok minden növelheti a szervezet xeronin-szükségletét: stressz, fizikai terhelés, sebesülés, megfázás, idegesség, gondok, harag és félelem. Mivel táplálékunk nem tartalmaz elég proxeronint, a sejteknél kimerültségi állapot jelentkezik. Ebből következően az enzimek munkaképessége csökken, és sejtjeinknél mindenféle hiányműködés lép fel. A legtöbb egészségügyi probléma erre a hiányműködésre vezethető vissza, és a xeronin pótlásával kiküszöbölhető. Ezért lehetséges, hogy a noni leve, amely gazdag proxeroninban, annyi különböző betegséget képes gyógyítani.

Dr. Ralph Heinicke részletesen tanulmányozta a nonit – az ő kutatási eredményei is meggyőzően támasztják alá ezt az állítást.

A noni levének biorezonanciás és vegyi hatásai egymást erősítik. Az ember szájától kiindulva a testnek mindazon részein hat a rezgés, ahol a legnagyobb szükség van rá. Igen valószínű, hogy a xeronint, amely főleg az emésztőrendszerben termelődik, magukhoz vonzzák a szervezetnek azon részei, amelyekre különösen erős hatással van a biorezonancia. Ezt a hatást még tovább erősíthetjük, ha nem egyszerre isszuk meg a noni-lé napi adagját, hanem többszöri részletben, apró kortyonként fogyasztjuk. Ahogy a xeroninnak köszönhetően egyre egészségesebbé válnak a sejtek, a rezgést is egyre tisztábban értelmezik, világosabban látják és végzik feladatukat – ebben rejlik az egyre javuló egészség titka.”

Végül idézzük, amit Dr. Heinicke Kerry Asay-nek, a Morinda™ Inc. elnökének mondott egy interjúban: “Valamennyiünknek szüksége van xeroninra – úgy vélem, erről mindenkinek tudnia kell, és arról is, hogy miként juthat hozzá. Önnek megvan a tudása, megvannak az emberei és megvannak a legjobb lelőhelyei. Meg vagyok győződve róla, hogy óriási szolgálatot tehet az emberiségnek – nemcsak saját országának, hanem az egész világnak. Hadd kívánjak ehhez sok szerencsét.”

Michael J.Sindelfingen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Noni : Hogy megérthessük a CSODÁT
TAHITIAN NONI ( Nem az eredeti Noni oldal !! Csak tájékoztató!!) - © 2008 - 2024 - tahitian-noni.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat